A Mátyás király és Beatrix hercegnő esküvőjére összesereglett, mintegy huszonötezer ember jelenléte és a rendezvény megalkotóihoz eljuttatott elismerő visszajelzések azt sugallták, hogy Székesfehérvár nyári programsorozata új eseménnyel gazdagodott. Okkal hisszük tehát, hogy érdemes és szükséges folytatni a sort egy újabb esküvővel. »

Az esküvő idején az Úr 1078. évében járunk, éppen negyven esztendővel Szent István királyunk halálát követően, amikor olyan zűrzavaros évek végéhez közeledünk, amelyeket talán nem árt kissé áttekinteni ahhoz, hogy jobban megértsük az előttünk lepergő, felelevenített eseményeket. »

A honalapító Árpád nemzetségéből származó királyaink családfája meglehetősen szövevényes, még akkor is, ha csak a Szent László előtti királyokat vizsgáljuk. »

Szent László uralkodása sorsdöntő volt népünk történelmében: kiváló uralkodói képességével, vitézségével és életszentségével kivezette a magyarságot a belső viszálykodásból, megmentette a külső ellenségek támadásaitól. »

A kereszténység megszilárdulásával szaporodik a kolostorok száma, s bennük egyre gyakrabban hangzik fel a gregorián ének. Ám az erdők rejtekében, a Dobogó-kőn, a Zengő-kőn s a többi csúcsokon állnak még a bálványok, s az éj csöndjét még gyakran verik fel a tiltott sámándobok hangjai is. »

Pazar lakomát ígér az esküvői étlap: pozsár- derék, szömörcsög, kígyóhal, töltött tikfik, kacsa, liba és megannyi más pecsenye kerül a király asztalára. A nézők fóliában sült ökröt is kapnak. »

A harcművészeti bemutatókon baranta csapatokat lát majd a közönség. A baranta a IX. század és a XIX. század között élt magyarság népi testkultúrájára és katonai harci kiképzési formáira épülő fegyveres és pusztakezes harcművészeti irányzat. »

Az Úr 1078. évében járunk, éppen negyven esztendővel Szent István királyunk halálát követően, amikor olyan zűrzavaros évek végéhez közeledünk, amelyeket talán nem árt kissé áttekinteni ahhoz, hogy jobban megértsük az előttünk lepergő, felelevenített eseményeket. Szemelgessünk tehát az érdekességek között, no persze nem a történelemleckék módján, hanem kiragadva egy-egy eseményt, egy-egy mozzanatot, amelynek játékunkhoz közvetlenül köze van!

   Elsősorban jegyezzük meg, hogy László király és Adelheid hercegnő esküvőjéről lényegesen kevesebbet tudunk, mint Mátyás és Beatrix házasságáról, amelyről Bonfini és a bajor követ részletes beszámolókat hagyott ránk. Vannak azonban adataink István király és Gizella hercegnő esküvőjéről, s azokból azt láthatjuk, hogy annak szertartásrendje alapvetően hasonlatos Mátyás és Beatrix menyegzőjének szertartásaihoz. Okkal valószínűsíthetjük tehát, hogy a királykoronázási szertartáshoz hasonlóan, ebben a szertartásrendben sem történtek jelentősebb változások. Ezt erősíti meg Pauer János, 1872-ben kiadott munkájában is, a királyné megkoronázásáról szólván: „A koronázás pedig, nyolcz századdal előbb is azon a módon történt, mint most.” Ezek alapján méltán hisszük, hogy valószínűleg az egykori események nyomdokain haladunk, amikor, persze a képzeletünkkel kiegészítve, felelevenítjük az eseményeket.

   Ami pedig a házasságkötés mellett a királyné megkoronázását illeti, 1216-ból származó az az oklevél, amely tanúsítja, hogy a királyné megkoronázása a veszprémi püspök joga és tiszte volt, s a királynévá történő felszentelés (a felkenés) pedig csak akkor, ha a királyt és a királynét egyszerre koronázták, amúgy ez a jog az esztergomi érseket illette meg. Mint tudjuk, László az esküvő időpontjában még csak választott királya volt a magyaroknak, mert Salamon életében - aki felszentelt király volt - nem akarta magát megkoronáztatni, s a fejedelmi jelvényeket csak maga előtt vitette. Ezért a királyné felszentelésének joga az esztergomi érseké lett volna. Csakhogy, e tekintetben IV. Béla 1269-ben, az előző oklevéllel szemben vissza akarja állítani úgymond „a régi jogokat”, ami arra utal, hogy 1216. előtt a felkenés jogát is a veszprémi püspök gyakorolta, aki hagyományosan a magyar királynék kancelláriusa is volt egyben. Így tehát mi a játékunkban ennek megfelelően járunk el. Egyébként a koronázás maga a Szent Korona fejre tételével történt, s csak jóval később, a Habsburg-házi királyok feleségeinek koronázásakor változott ez meg, s történt a Szent Koronának a királyné jobb vállához való érintésére. Mi a játék során a Szent Korona utánzatának megjelenítését tiszteletből mellőzzük.

   Vessünk még egy pillantást arra a családi viszályra is, amelynek következtében László nem koronáztatta magát királlyá Salamon életében! Salamon ugyanis I. András királyunk gyermeke volt; László, a bátyja I. Géza és az öccse, Lamberth herceg pedig András testvérének, I. Béla királynak voltak a fiai. A testvérviszály már András idejében kezdődött volt, mivel András eredetileg Bélának ígérte a koronát halála után, ám Salamon megszületése után ezt a szándékát megváltoztatta, fiát koronáztatta meg s Bélát a gyermekeivel Lengyelországba űzte. Innen Béla lengyel seregekkel tért vissza, és segítette őt az 1046-ban kitört (tehát mindössze 14 évvel korábbi!) Vata-féle pogánylázadás vezérének gyermeke, Vata-fia János is. 1060-ban történik mindez, amikor László tizenöt éves, s ekkoriban születik meg Adelheid hercegnő, Rheinfeldi Rudolf sváb herceg leánya. Andrást hát legyőzik, s Béla lesz a király, ám a megkoronázott Salamon német földre menekül, majd IV. Henrik német-római császár segítségével többször megpróbál visszatérni. A csaták közben meghal Béla is, és fiai elismerik Salamon királyságát, s együtt harcolnak vele az ország végein, mígnem ismét fellángol a testvérharc közöttük, mert a bizánci császár Gézának küld koronát. Négy esztendővel az esküvő előtt legyőzik Salamont, s bár a győzelem nagyrészt az akkor már huszonkilenc éves Lászlónak köszönhető, ő átengedi a királyságot bátyjának, Gézának, aki azonban csakhamar, 1077. áprilisában meghal. Ekkor választják meg a magyarok első lovagkirályunkat, Lászlót az ország élére.

   Ugyanekkor történik, hogy VII. Gergely pápa, a „kanosszát járó” IV. Henriket, Salamon mentorát, kiátkozza az egyházból, és császári trónjáról letaszítja. Erre fel a német hercegségek ellenkirályt állítanak Henrikkel szemben, a a pápa jóváhagyásával. Ez az ellenkirály pedig nem más, mint Rheinfeldi Rudolf, Adelheidünk édesapja, akinek első dolga, hogy Henrik ellen szövetségeseket keres a francia királyban, a holland és flamand hercegségekben - és Lászlóban, a magyarok választott királyában! Még azév Pünkösdjén létrejönnek a tárgyalások Merseburg várában, s nagy valószínűséggel ebben a szövetségben gyökeredzik a mostani házasság gondolata is. László 33, Adelheid 18 éves, amikor 1078-ban, minden bizonnyal Székesfehérvárott, a koronázóvárosban, a magyar királyok székvárosában a házasság formálisan is megköttetik. 928 éve immár mindennek, érthető tehát, hogy játékunk, e történelmi nyomdokon haladva ugyan, de a képzeletet is segítségül híva eleveníti fel a kort és az eseményeket.