Kattintson a nagyításhoz!

SZUBJEKTÍV GONDOLATOK - BEVEZETŐ GYANÁNT
Valaha, régen, még gyermekkoromban, a magam formázta valóságos homokvárak képzeletemmel díszített várudvarain gyakran gondoltam el a hallott és olvasott mesék számomra legkedvesebb motívumát, amikor a legkisebb királyfi elnyeri a szépséges királykisasszony kezét és hét országra szóló lakodalmat csapnak. Aztán ismerkedni kezdtem a történelemmel és a mondák, legendák világában boldogan fedeztem fel újra a kedvenc mozzanatot, s talán akkoriban kezdtem hinni, hogy a mesék igazak is lehettek valaha. Elgondolható hát, hogy most, a Reneszánsz Királyi Esküvő - 2005. elképzelése és előkészítése kapcsán, milyen érdeklődéssel olvastam Bonfini és az eseményeken résztvevő bajor követ egykorú leírásait és a későbbi forrásmunkákat is, amelyek természetesen a mondáknál, legendáknál jóval pontosabban és hitelesebben rajzolták meg előttem az egykori valóság képeit.

   Bevallom, hogy e búvárkodás előtt magam sem tudtam, hogy Corvin Mátyás és Aragóniai Beatrix házasságkötésének csaknem minden fontos mozzanata Székesfehérvárhoz kötődik. Ide sereglettek a külföldi követek, a magyarországi főurak, az ország apraja-nagyja, mert ide érkezett meg a király is, hogy menyasszonyát magyar földön először üdvözölje. Itt történt a városba való fényes bevonulás, melyet sok érdekes epizód tarkított, itt ünnepelték a jegyespárt, itt ütötték lovaggá Francesco herceget, a menyasszony öccsét és itt koronázta a veszprémi püspök magyar királynővé a nápolyi hercegnőt. Csupán maga az esküvő és a tűzijáték zajlott Budán, a Nagyboldogasszony templomában illetve a várban. Az egykori történetíróknak hála, érzékletes elbeszéléseik nyomán olyan pontos képet kaptam az eseményekről, amilyet az elmúlt századok távlatából egyáltalán kapni lehetett. Ha tehát felvetődik a kérdés, hogy a rendezvénysorozatot megtisztelő látogató vajon mennyiben kap hiteles képet az egykori eseményekről, azt kell mondanom, hogy az események lényegét tekintve igen, a látott mozzanatok zöme hiteles. A „homokvár” valóságos.

   Más kérdés, hogy a valóságos események sorát, csakúgy, mint gyermekkorom homokvárait, most is a képzelet segítségével kellett feldíszítenem. A leírások ugyanis sok kérdésre nem adták meg a választ. Ezek egy részére fel lehetett kutatni a válaszokat a könyvtárak hűvösében, más részükre viszont nem. Szinte semmit sem tudunk például az elhangzott szavakról, azoknak csak egyikét-másikát őrizte meg az idő. Az események ismeretében kellett tehát meghatározni az elhangzó mondatok tartalmait, s a fennmaradt néhány szó alapján kialakítani stílusukat, rekonstruálni a hangvételüket. És ez rendjén is van így.

   Hiszen játékot játszunk e két nap során, most is, mint annak idején, gyermekkorom homokváraiban, s a játék sohasem nélkülözheti a képzeletet. Megengedem, hogy hosszas kutatások aprólékos munkával töltött évei alatt a legkisebb részletek is tisztázhatók lettek volna, bár ki tudja? Mindenesetre mi más utat választottunk, s a szűken mért idő során, képzeletünk kovászával ragasztgattuk-pótolgattuk egésszé a múlt események cserépdarabjait. S ha felmerül a kérdés, megengedhető-e íly szabadon kezelni a hajdan volt valóságot, azt kell mondanom, igen. Sőt, hiszem, hogy kell is, mert képzeletünk díszítményei nélkül bármely „homokvár” csak rideg anyag, utánzat marad.

   És itt kerül a dologba Ön, kedves látogatónk. Mert hisz játszani hívjuk a Reneszánsz Királyi Esküvőre Önt is, és arra csábítjuk, hogy a képzelete segítségével építse tovább a lezajló eseményeket, egészítse ki közös „homokvárunkat”, hogy mindannyiunk kedvére és gyönyörűségére menjen végbe a kétnapos örömünnep. Fontos ez, mert talán a dollármilliókból készülő filmek képesek rá, hogy képzelettelen szemek számára is felidézzenek egy ilyen eseményt, de tán még azok sem. Mi nem akartunk, s ha akartuk volna is, nem lettünk volna képesek rá, hogy ilye színes, szélesvásznú látványosságot tárjunk Ön elé. Egykori homokváraim emlékére, a magam részéről inkább játékba hívom Önt, amelynek keretei nagyszabásúak bár, de közös képzeletünk díszítményeit nem nélkülözhetik.

   Kérem, tiszteljen meg bennünket azzal, hogy velünk együtt építi ezt a „homokvárat”, s közösen bízzunk az Ég jóindulatában, hogy művünket nem mossa majd el az eső!

   De miért is tenné?... Tehát kívánom, lelje örömét játékunkban, érezze jól magát!
Adorján Viktor
a Reneszánsz Királyi Esküvő - 2005.
szerkesztő - főrendezője