• Részletes program
• Harcművészeti bemutatók
• Mátyás Beatrix elé indul
• Beatrix érkezése
• Bevonulás a városba
• Díszszemle
• Az esküvői képek
• Királyi lakoma
• Szubjektív gondolatok - bevezető gyanánt
• A ceremóniamester
• Felvonulások, fogadások, szertartások
• Férfiakat Szelistyének!
• A makrancos hölgy
• Farsa Allegoriche
• A királyi vacsora
• Tűzijáték
• Mátyás, az igazságos
• Apróságok Beatrixról
• A reneszánsz
• Mátyás és a művészet
• A baranta története
• Kezdőlap
Szubjektív gondolatok - bevezető gyanánt
„Valaha, régen, még gyermekkoromban, gyakran gondoltam el a hallott és olvasott mesék számomra legkedvesebb motívumát, amikor a legkisebb királyfi elnyeri a szépséges királykis­asszony kezét és hét országra szóló lako­dal­mat csapnak” - vezeti be a rendezvényt a főrendező. »
Kattintson a nagyításhoz!
A királyi vacsora
Pazar lakomát ígér az esküvői étlap: pozsár-
derék, szömörcsög, bérbécs, kígyóhal, töltött tikfik, kacsa, liba és megannyi más pecsenye kerül a király asztalára. A nézők fóliában sült ökröt kapnak.»
A játék hitele
A Királyi Esküvő fő moz­za­natai Corvin Mátyás és Aragóniai Beatrix eskü­vőjének valóságos esemé­nyeire épülnek, amelyek túlnyomó része városunkban zajlottak le. »
A tűzijáték
Magyarországon az első nagyobb tűzijátékot Mátyás és Beatrix esküvőjén rendezték. A látványosságot a német matematikus és csilla­gász, Regiomon­tanus készítette. »
Kattintson a nagyításhoz!
Mátyás, az igazságos
Mátyás király, Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet másodszülött fia a legismertebb királyunk Szent István után. A keménykezű, ugyanakkor legendásan igazságos király alakját mesék is őrzik. »
Kattintson a nagyításhoz!
Farsa Allegoriche
Vásári színjáték Beatrix szépségéről, erényéről és megpróbáltatásairól. Képmutogatás, feslett és festett életképek középkori stílusban. »
1476. október 20., péntek

MÁTYÁS ÉS A MŰVÉSZET
   Mátyás művészet iránti szeretete gyermekkoráig nyúlik vissza. Apja, a nagy kormányzó, kolostorokat és templomokat emeltetett. Mátyás nevelését a mecénás főpap, Vitéz János irányította, az ifjú érdeklődését a humanizmus felé terelte. Mátyás korán felismerte, hogy a művészet a hatalom legnemesebb kifejezője, a halhatatlanság megőrzője. Művészi szín- és pompaszeretete különösen a nagy ünnepélyek, felvonulások rendezésében bontakozott ki királyi fényben. Koronázása (1464), bécsi látogatása (1470), a boroszlói királytalálkozó (1474), az esküvői ünnepségek (1476), az olmützi királytalálkozó (1479), a bécsi bevonulás (1485), az iglani királytalálkozó (1486), a bécsújhelyi bevonulás és seregszemle (1487) mind megnyilatkozása volt művészi rendezésének.

   Mátyásnak rendkívül nagy volt a gyűjtőszenvedélye is: örömmel fogadta a szobrokat, festményeket, ferrarai maszkokat, pompás kristályedényeket és szép fegyvereket, az olasz kézművesség remekeit. A könyvgyűjtésben személyesen vett részt, kijelölte, mely irodalmi műveket szeretné lemásoltatni Firenzében. Mátyás legszemélyesebb és legnagyobb mecénási tette a könyvtár, a Bibliotheca megalapítása volt. A főnemesek díszes kódexekkel kedveskedtek a királynak, majd Janus Pannonius követként is hozott kódexeket, Mátyás pedig egyre több könyvet akart megszerezni. A könyvtár anyagának összegyűjtésében páratlan és nagyszabású szervezőnek mutatkozott, követei mindenütt megjelentek, még Görögországból és Keletről is hoztak kéziratokat. A nagy gonddal és áldozatokkal gyűjtött könyvtár szorosan Mátyás szívéhez nőtt, de nem csupán a saját céljait kielégítő gyűjteménynek, inkább közintézménynek tekintette azt.

   Mátyás számára az építkezés ugyanolyan egyenrangú szerepet töltött be, mint a könyvgyűjtés. Szenvedélyes építkezési hajlamával ismét az olasz reneszánsz fejedelmek lelkivilágával mutat rokon vonásokat, akik mindig nagy súlyt helyeztek a monumentális építkezésre, mivel ebben a hatalom kifejezését, az egyéni dicsőség és halhatatlanság utáni vágy beszédes jelképét látták. Már uralkodása első éveiben olasz mestereket hívott udvarába és megkezdte királyi székhelyének átépítését, átalakítását, emellett sarkallta, ösztönözte az ország lakosságának minden rétegét, hogy az országot újítsák és szépítsék meg.

   Mátyás legjelentősebb, leghatalmasabb, legismertebb alkotása a budai várpalota kiépítése volt. A palotát két és fél évszázadon át építették, az Anjouktól Zápolyai Jánosig, több kor és mecénás alkotása, így nehéz megtudni, mely rész illeti Mátyást. A budai palota nyomán alakult ki a magyar reneszánsz homlokzattípus, mely csupán a gótikus ablakokat cserélte fel egyszerűen profilált reneszánsz ablakkeretekkel, a falfelületet azonban érintetlenül hagyta, falpillér-tagolást nem alkalmazott. A várhoz csatlakozó kert és annak épületei is reneszánsz szempontok szerint épültek. A reneszánsz kertművészet újításai és ismétlődő elemei is megtalálhatók voltak, mint különféle formákra nyírott bokrok, ültetett fákból kialakított labirintus, kavicsos utak, tornyos pavilonok, különleges fákkal beültetett ligetek, halastavak, és nem hiányoztak az illatos virágok, rózsák, violák és keleti virágok sem.

   A többi építkezésében hasonló célzatok, stílusirányzatok tükröződnek. Mátyás folytatta a várak építését Vajdahunyadon, Diósgyőrött, Pozsonyban, Kőszegen. Építkezései teljesen reneszánsz stílusban épültek, mint a nyéki, budai, pesti villái, valamint komáromi, tatai és visegrádi palotái. A villa- és palotaépítkezésbe utóbb Beatrix is bekapcsolódott, bár ő nem volt nagy építő királyné. Mátyás egyházi építkezései mindvégig gótikus stílusban folytak. Egyházi építészeti alkotások: vajdahunyadi ferences templom, óbudai Fehéregyháza, kolozsvári ferences templom és a székesfehérvári bazilika.

   Az 1480-as évek elején kezdett Mátyás a székesfehérvári királyi bazilika átépítéséhez. Mátyás nagy célja megvalósítására törekedett, a templom megnagyobbítására, nagyarányú kibővítésére. Építkezéseinek alapfalmaradványait, a nyolcszög három oldalával záródó gótikus szentélyt 1874-ben Henszlmann Imre megtalálta, azonban tévesen sírkápolnának nevezte, és utána kutatók sora szintén. Mátyás nagyszerű terve az ősi királyi bazilika megújítása, megnagyobbítása volt, és annak főhelyén, a gyönyörű, új szentélyben hatalmas síremléket kívánt állítani, ugyanis a király és a királyné ezt a szentélyt választották ki maguknak temetkezési helyül. Mátyás nagyszabású székesfehérvári építkezései a kortársakra mély hatást gyakoroltak, a humanisták nem győzték magasztalni érte.

   Mátyás építőtevékenységében egészen új, eddig ismeretlen ágat képviselnek az erősen modern szellemű, kulturális építkezései, az egyetemek. Pozsonyban 1465-ben, Budán pedig 1475-ben alapított effajta oktatási intézményeket.

   Mátyás udvarának képei túlnyomórészt megsemmisültek, így nehéz a rekonstruálás. A király egész uralkodása alatt foglalkoztatta a hazai festőket; tőlük származnak a vajdahunyadi falfestmények, az ún. Mátyás-loggia freskói, gótikus falfestménymaradványok Budán és Visegrádon. Az olasz festészettel Janus Pannonius ismertette meg a királyt. Mátyásra mély benyomást tettek az olasz mesterek, Mantegna, Botticelli, Leonardo. A budai várban is több olasz festő dolgozott, többek közt arcképfestők is.

   A miniatúrafestészet termékei rendkívül gazdagok; címereslevelek, kódexek, hazai és import kéziratok. Miniatúrafestészetünk Mátyás-kori fejlődését gyakorlati szükségek, feladatok indították el. A királynak kezdettől fogva szüksége volt scriptorokra és miniátorokra, akik a kancelláriától kiadott címeresleveleket megírják és kifessék. Később újabb célokat tűztek a mesterek elé: reneszánsz újítások is megjelentek.

   A könyvekkel, kódexekkel szorosan összefügg a kézművesség egy új ága, a könyvkötés. Mátyás könyvei bársonyba, selyembe vagy bőrbe voltak kötve. A Corvinák bőrkötéseit három további csoportra oszthatjuk, keleties-, reneszánsz- és tipikus Corvin-kötések.

   Mátyás századában új művészi technika, új műfaj alakult ki: a fametszetek és rézmetszetek sajátos művészete. A metszetek két irányból áramlottak az udvarba: Itáliából és Németországból, azaz a grafikusművészet legfontosabb központjaiból. Ezzel párhuzamosan fejlődött ki az új és döntő találmány, a könyvnyomtatás.

   A királyi udvartartásnak az élet minden ágára kiterjedő bonyolult fényűzése az iparművészetnek, helyesebben a kis művészeteknek, a kézművességnek páratlan lehetőségeket nyújtott. A kisművészetek közül elsősorban az ötvösség válik ki. Jelentősége, kiterjedése az udvarban mindent elárasztott ragyogásával, szinte páratlan méretekre növekedett.

   Az udvartartásban az ötvösség mellett a másik legnagyobb szerep a textilművészetnek jutott. A ruházat, a termek díszítése, kocsik, lovak borítása mind temérdek mennyiségben nyelte a drága szövetféléket.

   Régi hagyományok és a legfrissebb olasz újítások alapján fejlődött Mátyás udvarában a kerámia - mégpedig annak mindkét ága: az épületkerámia és az edénykerámia -, valamint az üvegnek is nagyon fontos szerepe volt.
(Balogh Jolán: Mátyás és a művészet)
 
 


© fehervar.net 1476-2005.
Impresszum